Ennek a többközpontú vizsgálatnak az eredményei azt mutatják, hogy az orális metformin csökkenti a késői vetélés és a koraszülés valószínűségét a policisztás petefészek szindrómában (PCOS) szenvedő nők körében, miközben nem befolyásolja a terhességi diabetes mellitus kialakulásának esélyét.
A PCOS a legelterjedtebb hormonális rendellenesség a reproduktív korú nők körében, a populáció 10%-át érinti. A PCOS-szal diagnosztizált nők fokozott meddőségi kockázattal szembesülnek. Fogantatáskor hajlamosak a terhességi szövődmények gyakoribb előfordulására, beleértve a vetélést, a koraszülést és a terhességi cukorbetegséget.
A késői vetélés és a koraszülés együttes előfordulása felére csökkent
Összesen 487 PCOS-ben szenvedő terhes nőt vontak be a kísérletbe 14 norvég, svéd és izlandi kutatóközpontban. Az átlagéletkor 29 éves volt, az alanyokat véletlenszerűen két csoportra osztották: a metformin csoport napi 2000 mg metformint kapott az első trimesztertől a szülésig, a kontrollcsoport pedig naponta inert placebót kapott. Minden résztvevőt vakon tartottak a kapott kezeléstől.
A kísérletből kimaradt alanyok kizárása után a kutatók megfigyelték, hogy a késői vetélés (a második-terhességi terhesség elvesztése) és a koraszülés (a terhesség 37. hete előtti szülés) együttes előfordulása csaknem felére csökkent a metformin csoportban a placebo csoporthoz képest.
A kutatócsoport dokumentálása szerint a metformin-kezelést befejező 211 résztvevőből csak 9 (5%) tapasztalt késői vetélést vagy koraszülést. Ezzel szemben a placebocsoportban 223 résztvevőből 23 (10%) szenvedett ilyen kedvezőtlen terhességi eredményeket.
Nincs kimutatható hatása a terhességi cukorbetegség kialakulására
Metformina klinikusok általában PCOS-ben szenvedő nőknek írják fel a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésére. Ennek ellenére a tudósok a terhességi cukorbetegség hasonló arányát figyelték meg ebben a kísérletben a két vizsgálati kar között. Ennek megfelelően a csoport arra a következtetésre jutott, hogy a metformin nem csökkenti a terhességi diabetes mellitus kockázatát ebben a betegpopulációban.
Dr. Tone Loevvik, a Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető kutatója megjegyezte: "Ezek az eredmények kiábrándítóak, de nem meglepőek, mivel összhangban vannak a kutatócsoportunk által végzett két korábbi tanulmány eredményeivel."
Mindazonáltal ez az új vizsgálat kedvező megfigyelést hozott: a metformin-kezelés korrelált a terhesség alatti kisebb gesztációs súlygyarapodással. Dr. Loevvik kifejtette ennek a megállapításnak a klinikai vonatkozásait: "A vizsgálatunk résztvevőinek átlagos testtömeg-indexe (BMI) 29 kg/m² volt, ami a túlsúlyos kategóriába tartozik. A klinikai irányelvek kisebb terhességi súlygyarapodást javasolnak túlsúlyos vagy elhízott terhes nőknek, mint normál testsúlyú nőknek, és a metformin pontosan ezt a jótékony hatást fejti ki."
